Az önbizalom hiányra mutató jelek:

- valakit keres és szid, ócsárol, kritizál, véleményez. Általában ez úgy történik, hogy saját hiányosságaihoz hasonló személyt vagy csoportot keres és ő(ke)t véleményezi. Ez tulajdonképpen tükör effektus, vagyis tudat alatt egyrészt bevonzza a hasonlót és kívül veszi észre ezt másokban. Másrészt maga elől elfedi a saját hiányosságait.

- FÉLtékeny, FÉLT valakitől valamit. Nem akarja megosztani mással. Párkapcsolatnál is lehet, hogy neki miért nem lehet csak a saját párja, aki másnak (is) tetszik. Az irigység az, amikor egyáltalán nincs is meg neki, tehát csak vágyik rá. Sajnálja, hogy neki nincsen.

- magas / nagy autóval jár (indokolatlanul – hisz egy hivatásos kamionsofőrre ez nem feltétlen igaz). Ezzel kompenzálja az önbizalom hiányát. Ezzel fentről néz lefelé a kocsiból. Érdekes, hogy a cégek vagy bandák vezetői szeretik a nagy autókat, amivel ellensúlyoznak az önbizalom hiányukból. Vannak olyan helyek, ahol kötelező a nagy autó, hogy megkülönböztessék a beosztottat a vezetőségtől. Ezzel persze az egoját növelheti

- harag alapja is lehet önbizalomhiány, amikor rájön, hogy másnak (valamiben) nagyobb szellemi, lelki vagy testi, esetleg anyagi előnyei vannak és mivel saját magában ezt (azt hiszi, hogy) nem tudja létrehozni.

- sértődöttség, felháborodottság

Áldással

Gábor

www.aregeny.com

levél: aranyemberseg kukac gmail.com

tel: 0hathúsz 51 hét65 hét8

 

Önértékelés (1) 

Egy pici házi feladatot adnék neked! Ma, ha tudsz, meditálj rá, ízlelgesd egy kicsit, mi a különbség az alábbi kifejezések, szavak között. Később megadom a megfejtést. Vagy ha kéred emailben elküldöm neked (ez esetben add meg kérlek az email címedet).

Önbizalom, önhittség, beképzeltség,

önbecsülés,önhit, büszkeség, magabírás

áldás

Gábor

www.aregeny.com

 

Bevezetés az önértékelési fogalmainkhoz (2)

A személyiségünk része a lélek és az ego is. Az önmagában (ön+mag +jában) való hit az, amitől meg tudunk dolgokat csinálni az életben. Ha elhisszük és tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. Van egy előzetes képünk mielőtt megcselekedjük = a képesség is rendelkezésünkre áll.

Természetesen az egora is nagy szükségünk van. Ám tudnunk kell beállítani azt, hogy ne az ego vigye előre az életünket, mert akkor sokszor bajba kerülünk, hanem a lélek megérzései alapján tájékozódjunk.

Tudom, hogy a pszichológia és sok emberi tudományág, de még sok módszer is az önbizalmat tartja az egyik legfontosabb tényezőnek. Ám tudomásul kell vennünk pár dolgot:

+ Az életünkben az ego az, amely a földi személyiségünk fontos részét képezi az emberi kapcsolattartásban a lélek és a környezete között.

+ A lélek képes egyedül kapcsolatot tartani isteni felsőbb énjével (a Nagy Szellemmel, ahogyan az indiánok mondják), tehát az életútját ő ismeri, az életfeladataira ő lát (és érez rá) rá.

+ Vagyis az ego csak egy „mechanikus gép”, amely mint a robot ismételgeti az addig betanult vagy másolt szerepeket a lélek létezése nélkül. Sajnos ismerünk vagy legalábbis láttunk már ilyen embereket.

+ A lélek a világmindenséget nem képekben hanem jelekben (jelképekben) látja.

+ A lélek nélkül nem fejlődik a szellem. Vagyis hiába jön le egy lélek a földi testbe, ha nem dolgozik magán, akkor értelmetlen a jelenléte. Egy példával. Ha csukott szemmel autót vezetünk és nem nézünk ki az ablakon (szélvédőn), akkor mindenféle bajok érhetnek bennünket.

+ A lélek alapvetően nem a két fizikai szemünkkel, hanem a lelki szemünkkel (harmadik szem) és az isteni szemünkkel (korona csakra) lát.

+ Az 5 érzékszerv az ego privilégiuma. Ezekre is nagy szükségünk van a földi tájékozódásban, de a szeretet kifejeződésére (vagyis a Nagy Szellem jelenlétére) nem mindig van ezekre szükség. A nyáron sok olyan cikket, riportot olvastam el, amelyben látássérült, mozgáskorlátozott, kar vagy kézfej nélküli, hallássérült emberek beszéltek magukról és a világról. EGY isteni közös volt bennünk (ha lehet így sematikusan általánosítani), hogy a szeretet mindegyiküknél sokkal jobban működött, mint nálunk, akik az 5 érzékszervünkkel (is) dolgozunk. Nekik alapvetően szükségük van a megérzésükre (hatodik érzék / harmadik szem) és az isteni üzenőre (7. csakra), hogy a világban a korlátozott 4 vagy 3 érzékükkel (hisz nem látnak, vagy hallanak, vagy tapintanak – van amelyiküknél kettő is hiányzik) és mégis tájékozódni tudjanak. És tudnak, bár sokkal korlátozottabban, hisz az ego ez esetekben nem rendelkezik minden rálátással (az öt érzékszerv minden részével).

A következő cikkben az önértékelési fogalmainkkal foglalkozunk.

áldás

Gábor

www.aregeny.com

Gábor blog: aranyemberseg.hupont.hu

levél: aranyemberseg kukac gmail.com

 

Önértékelésünkről legyen fogalmunk (3)

Önértékelés nélkül nem tudjuk kik is vagyunk. Ki az a lélek és ki az az ego. A hétköznapi életben egy materiálisan gondolkodó ember (és most egyszerűsítsünk) azt gondolja, hogy ő a teste. Nem is gondol arra, hogy a lelke is ott van „benne”(hisz körötte is van). Azt hiszik, hogy az elmének köszönhetnek mindent. Csak azt magyarázza el valaki, hogy amikor az elme kikapcsol, mondjuk agyvérzésnél (hisz nyilvánvalóan kómában fekszik), akkor mi az amit érzékel, mi viszi tovább az egész embert (Bár a teste akkor épp fekszik)?  Ez a szellem által „vezérelt” lélek. Olvasd el Alexander: A mennyország felfedezése című könyvet, amelyben egy teljesen materialista orvos (ráadásul agysebész) stroke-ot kap és átkerül a mennyországba. Az ott tapasztaltakról is ír, meg arról, hogy racionális, orvosi értelemben mi történik vele. E kettőt hozza össze és fedezi fel, hogy többek vagyunk, mint a testünk és nem az agy irányítja a testet. Legalábbis nem tudatában, hanem csak a „mechanikus működtetésében”.

Lényeges, hogy legyen fogalmunk magunkról az önmagunk értékeinek feltárásához.

És most lássuk, hogy mikre is van szükség önmagunk megbecsüléséhez:

+ Elsőként tehát már az önbecsülés előkerült, mint alapvetőség.

+ Az öntudat is lényeges, hogy tudjuk, vagyunk és nem csak robotként kell élnünk a számunkra megadott szabályokat betartva. Amely szabályok egy része természetesen alapvető (nem csámborgunk az út közepén, ahol autók is száguldanak), s vannak olyanok is, amelyeket korlátozásra hoztak, hogy ne használd ki minden képességedet. De most nem eme szabályokra térünk ki, hanem vissza az önértékeléshez.

+ Ön(magában való) hit az, amikor elhisszük, hogy mi, akik szuverén emberként élünk, mégis egy nagy univerzális rendszer részét képezzük.

+ Magabírás, amikor tudatában és bírásában is vagyunk (tehát képesek vagyunk kezelni is) ezt az önmagunkról alkotott „tudást”.

+ Büszkeség is alapvető az eddigi elkészített eredményeink feldolgozásához. Ha nem tudunk büszkék lenni arra, amit alkottunk, akkor az önértékelésünk jelentősen romlani fog.

És most lássunk pár olyan fogalmat, amelyek főként az ego privilégiumába tartoznak. Ezek nem mindegyike a rossz jelző tulajdonosai, hanem azok, amelyek ha egy mértéken felülbillennek, akkor bizony nagy bajok érhetik az illetőt:

-       Önbizalom (bízik magában, de sokszor túlbízza magát)

-       önhittség (el van szállva a magába vetett hittől, tehát többet gondol, mint ami valójában)

-       beképzeltség (még oda is képzel dolgokat, ami neki valójában nincs is. (képzeli csak magának, hogy önbizalma van)

Az önbecsülés nagyon fontos bizonyos materiális „börtönökből” való megszabadulásokhoz is.

Hadd mondjak három „börtönben” levő nő példáját (sajnos ez nagyon sokakkal előfordul, amint hallunk róla). Az egyiket a férje hozta egy olyan helyzetbe, hogy elvette az önszabadságát és ön döntési lehetőségeit. És a nőnek eme börtönt felismerve, a gyermeke védelmében menekülnie kellett. Ilyen valóságot ábrázoló könyvek: Lányom nélkül soha, Bozai Ágota: Perzsa díván(y). A másik, amikor emberrablók fogságába kerül, országokon keresztül hurcolják, eladják és szex- vagy más rabszolgaként kell élnie, hogy ledolgozza a „költséget” amibe ő „került”. A harmadik pedig az, amikor egy hely diktatórikus (korlátozott emberi szabadságú) rendszert épít fel és onnan próbál szabadulni valaki. Ilyen könyv is sok van (sajnos). Ha valaki szeretne erről az utóbbiról olvasni, akkor küldök címeket. Mindegyikből csak az önbecsülés (amelyet szinte a nullára törölnek)  megfelelő jelenléte vagy fejlesztése esetén tud szabadulni a nő. (A szabadulás racionális lehetőségeit itt nem is elemezzük, hisz az mindig ott a helyszínen alakul ki vagy nem).

Nagyon sok esetben az ember (és itt már nem csak a nőkről beszélünk) egy teljesen „normális” környezetben is elveszíti az önmagában való hitet és öntudatot. Mi most maradjunk ezen utóbbi eseteknél, hisz itt könnyebb segíteni. Bár itt is komoly feladata van, hogy vagy a környezetében vagy mellé „sodródó” emberekben megtalálja azt a közösséget, amiben ki tud teljesedni. Akiktől, mint tükör visszakapja a megfelelő visszajelzéseket az élethez. Így teljessé válik és nem csak fél emberként él (a magyar nyelv megint zseniális ezekben a kifejezésekben).

Nos összegzésként alapvető az életünkhöz a lélek által „működtetett”: önbecsülés, öntudat, önhit, büszkeség, magabírás.

Korlátozottan és nagyon ritkán szükségünk lehet az önbizalomra is. Az önhittség és a beképzeltség sajnos félreviszi az embert, így csak akadály, mint előny.

És most emeljük be a legfontosabb fogalmat a magabiztosságot (szándékosan hagytam a végére, hogy tiszta legyen). Enélkül a magunkban való biztosságban/ biztonságban való létezés nélkül nem tudunk élni. Hisz ez az, ami összeköt a szellemi önmagunkkal.

Magabiztosság = magja biztos = belső biztonság érzet alapvető a teremtéshez és a megéléshez

Áldással találjuk meg önbecsülésünket, öntudatunkat, önhitünket büszkeséggel, magabírással de főleg magabiztossággal.

Gábor

www.aregeny.com

Gábor blog: aranyemberseg.hupont.hu

Facebook Aranyemberség csoport

levél: aranyemberseg kukac gmail.com

telefon hívás előtt kérj időpontot emailben

 

Oldal: Önértékelés cikksorozat
Aranyemberség spirituális önismereti blog Gyarmati Gábor szerkesztésében - © 2008 - 2024 - aranyemberseg.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat